Miért érezzük magunkat "túl soknak" ezen a világon?

Vannak emberek, akik egész életükben próbálják kisebbre húzni magukat.

Nem azért, mert nincs bennük semmi.

Hanem mert túl sokszor éreztették velük:

"Túl érzékeny vagy."
"Túl mély vagy."
"Túl sokat gondolkodsz."
"Túl sokat érzel."

És egy idő után az ember elkezdi szégyellni saját létezését.

A csillagmag-jellegű lelkeknél ez különösen erős lehet.

Mert sokuk nemcsak gondolkodik…
hanem mélyen érzékel.

Hangulatokat.
Feszültségeket.
Kimondatlan érzéseket.
Hazugságokat.
Energiákat.

És ez rettenetesen fárasztó tud lenni.

Főleg egy olyan világban, ahol az emberek nagy része már saját magát sem érzi igazán.

Sok érzékeny lélek ezért már gyerekként megtanulja:

• ne mondj el mindent,
• ne mutasd ki,
• ne érezz ennyire,
• ne légy ilyen intenzív.

És lassan elkezdi visszafogni önmagát.

A problémát viszont nem az érzékenysége okozza.

Hanem az, hogy megtanulta:

"Túl sok vagyok"

Pedig lehet, hogy soha nem vele volt a baj.

Csak egy olyan világba próbált beilleszkedni, amely nem tudott mit kezdeni a mélységével.

Sok csillagmag-jellegű ember ezért egyszerre:

• vágyik kapcsolódásra,
  ÉS
• fél attól, hogy valóban meglátják.

Mert mélyen ott él benne:

"Ha önmagam leszek, túl sok leszek másoknak."

Ez az egyik legmagányosabb érzés.