Az iker-láng sztori 2.rész: A tánc, amibe belefáradunk
Amikor egy ikerláng-történet elakad – és az esetek túlnyomó többségében elakad a fizikai síkon – a résztvevők gyakran előző életekről, átkokról vagy be nem teljesült karmáról beszélnek. De ha lehántjuk a spirituális rétegeket, a mélyben egy nagyon is érthető, pszichológiai dinamikát találunk. Sokszor látom, ahogy a legmagasabb rendűnek hitt vonzalom is elbukik a kötődési minták csapdájában. A leggyakoribb felállás: az egyik fél (gyakran a női minőség) mindenáron, akár erőszakkal is kapcsolódni akar, míg a másik (gyakran a férfi) pánikszerűen hátrál. Ez amolyan tánc a szorongó-kötődő és az elkerülő-kötődő típusok között. Az ikerláng-szótárban ők az "üldöző" és a "menekülő".
A szorongó fél minden rezdülése a kapcsolódásról szól: ő az, aki elemez, aki várja az üzenetet, aki spirituális magyarázatokat gyárt a másik hallgatására. Ezzel szemben az elkerülő fél számára az intimitás veszélyforrás. Amint a közelség mértéke túl magasra csap – márpedig egy ikerláng-kapcsolódásban az intenzitás elképesztő –, benne bekapcsol a vészcsengő. Úgy érzi, megfullad, elveszíti önmagát, ezért érzelmileg (vagy fizikailag) kivonul. Minél jobban húzza az üldöző a kötelet, annál nagyobb erővel rántja el magát a menekülő.
Ez a dinamika nem a véletlen műve, és nem is büntetés. A gyökerek mélyen a szülői mintákban kapaszkodnak. Ha gyerekként azt tanultad meg, hogy a szeretetért küzdeni kell, vagy hogy a szüleid figyelme bizonytalan volt, felnőttként öntudatlanul is olyan partnert választasz (az ikerlángodat), aki ezt a bizonytalanságot fenntartja. Ha pedig a szülői szeretet fojtogató volt, most minden mély érzelemtől menekülni fogsz.
Az én meglátásom szerint az ikerláng-folyamat nem azért hozza össze ezt a két embert, hogy egymást kínozzák, hanem hogy mindketten rájöjjenek: a biztonság nem a másikban van. Az üldözőnek meg kell tanulnia magában maradni és nem kapaszkodni, a menekülőnek pedig szembe kell néznie a közelségtől való félelmével.
Figyeld meg a reakcióidat! Mi történik benned, amikor a másik távolodik? Pánikolsz vagy dühös leszel? Ez a reakció nem róla szól, hanem a gyermekkori énedről, aki még mindig fél, hogy egyedül marad.