Reni blogja


Eszter már évek óta hordozta azt a mázsás súlyt a mellkasán, amit nemcsak az édesanyja elvesztése, hanem a köztük maradt csönd okozott. A kapcsolatuk viharos volt, tele elvárásokkal és félreértésekkel. Amikor az édesanyja elment, Eszter nemcsak egy szülőt veszített el, hanem az esélyt is, hogy valaha hallja tőle: "Büszke vagyok rád!" vagy ő ki...

Legutóbb Evelin keresett fel, akit az utcán látva a legtöbben azonnal felcímkéznének: tökéletes smink, dizájner táska, az a bizonyos "fensőbbséges" orrfelhúzás, amivel mintha mindenki felett elnézne. A világ számára ő az "aranyásó", aki a luxusautók anyósülésén és drága koktélok mögött találta meg a helyét.

Ismered az érzést, amikor reggel még hálanaplót írsz, meditálsz, és úgy érzed, átöleled a mindenséget, aztán tíz órakor a kávégépnél már azon kapod magad, hogy a kolléganőd új frizuráján köszörülöd a nyelved? Vagy amikor a Facebookon "fényt, szeretetet és békét" posztolsz, egy óra múlva már tikkel a szemed az idegtől?

Klára egyedülálló anyaként érkezett hozzám, végtelenül kimerülten. A 17 éves fia, Marci, ekkor már hónapok óta szinte felismerhetetlen volt: az iskola helyett kétes társasággal lógott, a tanulást teljesen elengedte, és otthon válogatott sértésekkel bombázta az anyját, ha az kérdezni merészelt tőle valamit. A folyamatot a kronobiológiai elemzéssel...

Ülsz a konyhaasztalnál este tízkor, és szinte lüktet benned a düh. A gyerekek már alszanak, de te még mindig pörögsz: tízóraik kipipálva, a holnapi prezentációd kész, az edzőcuccod bepakolva. Úgy érzed magad, mint egy egyszemélyes hadsereg, aki hátán viszi az egész családot, miközben a karrierjét is építi. És ott a másik...

Van egy pont a belső úton, ami egyszerre felszabadító és rendkívül veszélyes. Már tudod, hogy a szenvedésed nem véletlen, megtapasztaltad a tudat tágulását, és ráéreztél a felszín alatti mély békére. Ez a felismerés valódi. Ám éppen itt bukkan fel egy alattomos akadály: a spirituális tökéletességkényszer.Sokan azt hiszik, a tudatosság egyfajta...

Ma, amikor negyvenes szülőként nézzük gyermekeinket, gyakran elszorul a szívünk. Látjuk a szabadságukat, a biztonságukat, és önkéntelenül is eszünkbe jut a saját gyerekkorunk a nyolcvanas-kilencvenes években. A "ridegtartás", a fegyelmezés eszközeként használt pofonok, az érzelmi elérhetetlenség, elhanyagoltság. Sokan közülünk mély sebeket...

Nóra Facebook-fala egy gondosan megkomponált óda volt az önfeláldozáshoz: "Mindent értük, az életem az övék" – írta a fotó alá, amin a gyerekei frissen vasalt ruhában feszítettek (amit az édesapjuk vett nekik korábban). A valóságban a gyerekek csak zajt és nyűgöt jelentettek számára, amit fülhallgatóval vagy a telefonja görgetésével zárt ki. Amikor...