Reni blogja


Sokszor felmerül a kérdés: "Ha ez a sorsom, miért nem működik?" A válasz ott rejlik a születésünk pillanatában kódolt energetikai mintáinkban. Amikor lélekmentorként a sorselemzés és a kronobiológia eszközeihez nyúlok, a kép összeáll. Ezek a tudományok nem jóslatok, hanem térképek a lelkünkhöz.

Amikor egy ikerláng-történet elakad – és az esetek túlnyomó többségében elakad a fizikai síkon – a résztvevők gyakran előző életekről, átkokról vagy be nem teljesült karmáról beszélnek. De ha lehántjuk a spirituális rétegeket, a mélyben egy nagyon is érthető, pszichológiai dinamikát találunk. Sokszor látom, ahogy a legmagasabb rendűnek hitt...

Eszter már évek óta hordozta azt a mázsás súlyt a mellkasán, amit nemcsak az édesanyja elvesztése, hanem a köztük maradt csönd okozott. A kapcsolatuk viharos volt, tele elvárásokkal és félreértésekkel. Amikor az édesanyja elment, Eszter nemcsak egy szülőt veszített el, hanem az esélyt is, hogy valaha hallja tőle: "Büszke vagyok rád!" vagy ő ki...

Legutóbb Evelin keresett fel, akit az utcán látva a legtöbben azonnal felcímkéznének: tökéletes smink, dizájner táska, az a bizonyos "fensőbbséges" orrfelhúzás, amivel mintha mindenki felett elnézne. A világ számára ő az "aranyásó", aki a luxusautók anyósülésén és drága koktélok mögött találta meg a helyét.

Ismered az érzést, amikor reggel még hálanaplót írsz, meditálsz, és úgy érzed, átöleled a mindenséget, aztán tíz órakor a kávégépnél már azon kapod magad, hogy a kolléganőd új frizuráján köszörülöd a nyelved? Vagy amikor a Facebookon "fényt, szeretetet és békét" posztolsz, egy óra múlva már tikkel a szemed az idegtől?